A tapasztalatok szerint a hosszabb távú növekedés érdekében mindenképpen érdemes összefognia az amúgy versengésre berendezkedett vállalatoknak – együtt az üzleti életben is könnyebb boldogulni. Az együttműködés egyik legjobb formája a klaszteresedés lehet, amely tulajdonképpen olyan önálló cégek partnerségi viszonya, amelyek rokon- vagy azonos ágazatban dolgoznak, és általában földrajzilag sem állnak távol egymástól. Nem ritkán piaci versenytársak, de tevékenységük kiegészíti egymást; összeköti őket hosszú távú érdekeik azonossága, és a közösen végzett tevékenységeik költségcsökkentő, hatékonyságot növelő hatása.
Magyarországon jelenleg nagyjából 180 szakmai vagy területi alapon szerveződő klaszter működik, mellettük pedig további 17 az úgynevezett akkreditált innovációs klaszterek száma. A klaszterek által keretbe foglalt gazdasági együttműködésben rejlő értékeket egyre több hazai vállalat is felismeri, a szervezetek tagi helyeire nem ritka a túljelentkezés sem. A sikeresen működő klaszterek fejlődésre és növekedésre képes innovatív tagjai pedig idővel felkeltik a befektetők, így a Széchenyi Tőkealap-kezelő figyelmét is. A különböző klaszterek működését időről-időre a Tőkealap is vizsgálja, mert a tapasztalatok szerint a közelebbi kapcsolat jó alapot ad ahhoz, hogy a különböző iparágak ígéretes szereplőit a lehető legjobban megismerje.
A klaszterszintű szerveződés kitűnő lehetőséget biztosít az azonos területek költséghatékonyságának javítására, a magasabb szinten szervezett piaci növekedésre és a legkorszerűbb logisztikai rendszerek alkalmazására. A gazdasági klaszterek kialakulása tehát egyfajta válaszreakcióként is értelmezhető a megváltozott gazdasági környezetre, a fejlődés, az innováció, a hatékonyság, a minél gyorsabb reagálás és piaci alkalmazkodás igényeinek kielégítésére.
Az egyik legsikeresebb Akkreditált Innovációs Klasztert épp az SZTA egyik portfóliócége, a pécsi Histopatológia Kft. alapította. A dél-dunántúli térségben komoly hagyománya van a kutatásnak és innovációnak; az oktatási intézmények és az ott működő vállalatok számára természetes a kapacitások, lehetőségek, igények harmonizálása. Ez a hagyomány kifejezetten erős a biotechnológiában és a kapcsolódó üzleti területeken, különösen a Biotechnológiai Innovációs Bázis Akkreditált Innovációs Klaszter 2005-ös megalakulása óta. Ennek köszönhetően, a közös gyógyszeripari és diagnosztikai fejlesztés kis- és középvállalati szinten is élő, napi gyakorlattá vált.
A klaszteresedés többek között a külső piacokra való kilépést is elősegítheti, az együttműködés keretében pedig a termelő és fejlesztő vállalkozások a háttériparral és kapcsolódó szolgáltatást nyújtó szervezetekkel, akár pénzintézetekkel is összefoghatnak. Bár a klaszterek lehetőségei nagyságrendekkel jobbak lehetnek a növekedésre, a jelentősebb nemzetközi eredmény és a határon is átnyúló együttműködés a legtöbb esetben még várat magára – a közös forrásszerzés, valamint a tevékenység eredménye révén végrehajtott külpiaci kilépés azonban már ma reális lehetőség. A Magyarországon bejelentett és támogatást kapott klaszterek döntően az energia és a gépipar, ezen belül az autógyártás, továbbá az informatika és a távközlés, valamint a környezetvédelmi ipar területén szerveződtek. Ezen felül, volt már példa arra, hogy különböző pályázatokon fejlesztési forrást nyertek az üzleti szolgáltatások, a turizmus, az építőipar, a logisztika, az egészségügy és az oktatás terén szerveződött klaszterek is.