A Széchenyi Tőkealap új partnerségi programja keretében cégenként akár 2,5 millió eurós tőkekihelyezés is végrehajtható, amellyel elsősorban a magán-megtakarítások tőketípusú felhasználását célozza meg. Mivel ez a befektetési forma Magyarországon még igen új, maga a konstrukció pedig uniós szinten is egyedi, ebben a bejegyzésben a legalább 50 millió forint saját forrással, illetve forráskihelyezési szakmai kapacitással rendelkező leendő társbefektetők számára igyekeztünk összegyűjteni a fő jellemzőit. A program, ugyanakkor, gyorsítja a rendelkezésre álló uniós források kihelyezését is.
Leendő partnereinkkel közös célunk lesz a célvállalatok intenzívebb és hatékonyabb elérése, a tőketermék-portfóliók szélesítése, és a kihelyezett tőkemennyiség növelése. Ezen túl, az Európai Bizottság jóváhagyta, hogy az SZTA társbefektetőinek ebben a konstrukcióban olyan kiemelt ösztönzőket nyújtson, mint a részleges veszteségátvállalás, illetve az elvárt feletti hozam partner javára történő „eltérítése”.
Az egyik elsődleges szempont az elérés: az együttműködés révén könnyebben egymásra találhatnak a tőke és a célvállalatok, így végeredményben a korábbiakhoz képest számottevően bővülhet a tőkejuttatással megerősített kis- és középvállalati kör. Másrészt, ez a konstrukció a privát partneralapok saját termékportfólióját szélesíti, hiszen az SZTA-val kötött keretszerződésnek köszönhetően, lehetőségként 2015 végéig rendelkezésre áll.
A belátható, 4-6 éves időtartamra szóló társbefektetések megalapozásakor bizonyos fokig „testreszabott” együttműködés alakítható ki. Ennek eredményeképpen, kisebb és nagyobb összegek kihelyezése egyaránt lehetséges az egyes vállalkozások paramétereihez illeszkedően. Másrészt, az SZTA befektetési döntése esetén a teljes tőkejuttatás akár 70 százalékát biztosíthatja, ami a partner saját kihelyezési mozgásterét, rugalmasságát pozitívan befolyásolja. A már eleve tőkebefektetésekkel foglalkozó intézmények mozgásterét kitágítja: portfóliójukat diverzifikálja az, hogy az SZTA belépésével ugyanakkora tőke több vállalkozásba fektethető, azaz nem kell egy vállalkozásra „feltenni” az összes pénzt.
Végül, az SZTA külön ösztönzői, amelyek a klasszikus társbefektetésekre nem jellemzőek, arra szolgálnak, hogy a privát befektető kockázatát csökkentsék, elérhető hozamát pedig a lehető legmagasabbra helyezzék. A Széchenyi Tőkealap a privát befektető kockázatából egy jelentős részt átvállal veszteségmérséklés által – a teljes befektetés 10 százalékáig, illetve az Alap befektetésének 15 százalékáig. Ha azonban a kisebbségi tulajdonos SZTA által elvárt – piaci összehasonlításban mérsékelt – hozamnál magasabb áron történik a közös értékesítés, úgy az elvárt hozam feletti részből a magánbefektető a saját tulajdonrészénél nagyobb arányban részesedhet.
Az együttműködési megállapodások szerint a befektetés a privát fél döntése alapján jön létre: pozitív befektetési döntést követően a magánbefektető társulást ajánlhat fel a Széchenyi Tőkealapnak. Az SZTA saját pozitív döntése esetén a magánbefektető a befektetés legalább 30 százalékát biztosítja, míg az SZTA a teljes tőkebefektetés legfeljebb 70 százalékát (75 és 750 ezer euró közötti összeget), amely 25 százalékos tagi kölcsönnel is kiegészülhet.
További fontos elem, hogy az SZTA-val együttműködő vállalkozás nem egy keretre pályázik: nem szerződik az SZTA-val egy meghatározott összegre, nem vállal magára kihelyezési kényszert, csupán egy lehetőséget. Ez a rugalmasság azt a célt szolgálja, hogy a magánbefektető valóban a saját igényeinek és időzítésének megfelelően fektessen be, ne kelljen folyamatos invesztícióval jelen lennie a piacon. Mindez a másik oldalról természetesen azt a kockázatot hordozza magában, hogy az SZTA valamelyik régiós kerete kimerül, és az adott régióban nem tud több befektetést végrehajtani.