Széchenyi Tőkealap - Két fiatal tervező divatba hozta az SZTA-tA hazai tőkebefektetések kapcsán az utóbbi években sok szó esett a technológiai iparról, majd a hagyományos iparágakban rejlő potenciálról. Sokáig váratott azonban magára egy új irányzat, a bizonyos értelemben egyszerre hagyományos és abszolút modern kreatív ipar befektetői felkarolása, amely a Széchenyi Tőkealapnál a NextArt Galériával indult el, és most folytatódik két fantasztikusan ígéretes divattervezői projekttel. A befektetői szempontból jól megalapozott cél minőségi feltörekvő magyar divatmárkák hazai és nemzetközi megerősítése, de a határ a csillagos ég.

Miért szeretjük a kreatív iparágakat, azon belül is a divatot? Alapvetően két okból. Egyrészt, megvan benne a művészetre jellemző egyediség; akár azonnal látható a szikra, amely – ha megfelelő eszközök állnak rendelkezésre – kiugró elismertséget és sikert hozhat. Másodszor, szigorúan üzleti alapon működik: csakis a piac tartja el, így átgondolt üzleti modellel, szerethető, minőségi termékekkel, vonzó arculattal, kompetens vezetéssel, és persze tervezhető eredményekbe fordítható tőkével együtt globális piaci sikert is arathat. Akkor mi a probléma? Nos, hagyományosan abból is kettő van. A jó hír az, hogy ezen lehet és megéri változtatni, és ehhez mostantól az SZTA is hozzájárul.

Az első kihívás: az elefántcsonttorony-effektus. Miközben a ruhát és kiegészítőket gyártó, forgalmazó globális kereskedelmi láncok üzletnyitásai és bevételei nálunk a válság ellenére éppen új lendületet vesznek, a divat tervezői vonalával kapcsolatban továbbra is megingathatatlannak látszik az az elképzelés, hogy az átlagembertől és a divatkövetők többségétől távolabb áll, mint Budapest a new york-i divathéttől. Ez azonban nem így van. Rengeteg fokozat létezik az olcsó tömegáru és a luxus-világmárkák között, méghozzá nem kevés átfedéssel az árfekvésben. A tervezői márkák háza táján körülnézve kiderül: sok termék esetében a „dizájner” darabok sem drágábbak, mint amennyit sokan hajlamosak egy átlagos divat-üzletlánc prémium-kínálatára költeni, és a darabok többsége távolról sem megfizethetetlen.

A második az üzleti világ régi keletű idegenkedése. A divattervezésről alkotott kép hagyományosan az, hogy nem több, mint a hiúság vására: művészi, bohém, felületes, komolytalan, következésképpen megbízhatatlan is – minden, ami a felelős üzleti magatartás ellentéte. Mivel pénzügyi értékét évtizedeken át nagyon kevesen voltak hajlandóak felmérni, a befektetők ennek lehetőségeit sem tudták kihasználni. Ezzel nem vagyunk egyedül a világon: sokáig Nagy-Britanniában sem volt más a helyzet, pedig kreatív ipara a második legnagyobb munkaadó és nemzeti bevételforrás, csak a pénzügyi szektor előzi meg. Ott a divat napjainkban éppen az ilyen előítéletek ellensúlyozására – jól átgondolt befektetésként a középtávú profit és a hosszú távon rendkívüli módon bevételtermelő globális presztízs elérésére – sokféle forrásból, jelentős támogatást élvez.

Végeredményben, mindkét probléma megoldása a fokozatos szemléletváltás. Kis ország lévén, számunkra talán nehezebb lehet stabil, életerős érdeklődést és piaci keresletet kinevelni a tervezői divat iránt, mint egy szintén nem „első vonalba” tartozó spanyol vagy brazil nemzeti divatközösségnek. De ez a hátrány üzleti értelemben kompenzálható azzal, ha a magyar divat felfutó márkáinak és működőképes üzleti konstrukcióinak külföldi piacokat találunk. A lényeg úgysem ez, hanem az, ami belülről jön és mindebből kiforr: hogy minél többet találkozzunk a magyar tervezői márkákkal, hogy megismerjük, megszeressük őket, kövessük történetüket, drukkoljunk a nemzetközi sikerükért, és lehetőség szerint vásároljuk és hordjuk termékeiket. Az utóbbi években ezen a téren máris előremutató, a szakmát és a nagyközönséget egyszerre megszólító, a márkákat bemutató alapkezdeményezések indultak, ilyen például a Gombold újra – Divat a magyar, a Marie Claire Fashion Days, és a „nagy” divathetek hagyományát tavaly nálunk is elindító Fashion Week Budapest.

Meggyőződésünk, hogy van érdeklődés a hazai divattervezés iránt, és a kereslet nem hiányzik sem itthon, sem külföldön. Most eljött az ideje, hogy professzionális üzleti háttérrel mi is segítsük a nemzetközi piacok elvárásainak megfelelő divattervezői üzletépítési tevékenységet, megadva neki azt a lendületet, amelyet megérdemel, és amelyre feltehetően még sokan büszkék leszünk. Ahogyan a felütésben elmondtuk, szeretjük a divatipart, mert komoly művészi és üzleti értéket egyesít, de a fentiek fényében ennél tovább is mehetünk. Mi, befektetőként, minden ígéretes történetnél ugyanezt a lelkesedést érezzük, de ha a kreatív ipar befektetéseiről mesélünk, hirtelen sokkal többen értik meg, hogy mindennapi munkánk hol válik igazi küldetéssé.

Kapcsolódó bejegyzéseink:

Vágó Réka: a cipőtervezés hazai csillagának alkotásaival hamarosan egyre több helyen találkozhatunk
Abodi Dóra, aki a nemzetközi divatszakma és Lady Gaga figyelmét már felkeltette
Újabb pont a kreatív iparnak: Abodi Dóra és Vágó Réka segítségével divatba jött a tőke
A művészet és az üzlet találkozása is lehet befektetési terület