Míg a JEREMIE alapok uniós kezdeményezésű fejlesztési program részeként indult el, mely Magyarországon működik a legjobban az EU-ban, a Széchenyi Tőkealap befektetési konstrukciója teljesen egyedi, hazai kezdeményezés: kifejezetten a magyar kis- és középvállalkozások megerősítésére dolgozták ki, és fogadtatták el az Unióval az SZTA szakértői. Uniós szemmel nézve ez tehát egy példaértékű „próbaprojekt”, mely bemutatja, hogyan lehet kkv-kat tömegesen, visszatérítendő forrásokkal segíteni.
Amint az az eddigi bejegyzéseinkből is kiderült, az SZTA szakmai megközelítésében sokkal nagyobb súllyal szerepelnek a nemzetgazdasági szinten kitűzött célok és elérhető pozitív eredmények, mint a klasszikus privát tőkebefektetői haszon realizálása. Célunk a kis- és középvállalkozások megerősítése, amelyet alapvetően három nagy problémakör metszéspontjában látjuk – a tőkekihelyezési konstrukció kidolgozásakor számunkra ez volt a kiindulópont.
Melyek voltak a fő gazdasági alapvetések?
-
A JEREMIE program évek óta sikeresen működik, azonban a tapasztalatok szerint mindig volt egy komoly méretű kis- és középvállalati réteg, mely számára ez a program – tömeges méretekben legalábbis – nem volt optimális, mert nem növekedtek a JEREMIE alapok elvárásainak megfelelően.
-
A magyar gazdaság teljesítményét, a foglalkoztatottságot, az adóbevételeket és általában a növekedési potenciált tekintve a kkv-k szerepe kulcsfontosságú, így a növekedésüket, életképességüket segítő intézkedések kiemelt elemek kell, hogy legyenek a fejlesztési tervekben.
-
Végül, már a hazánk uniós csatlakozását előkészítő időszak óta kiemelt téma a magyar gazdaság forrásfelszívó képességének problematikája. Ezen a területen célzott erőfeszítéseket kell tenni arra, hogy az uniós fejlesztési forrásokat kellő mértékben fel tudjuk használni.
Itt, a fenti három széles problémakör metszéspontjában látjuk az ígéretes kis- és középvállalkozások támogatását, ahol találkoznia kell az uniós és hazai gazdaságpolitikának, illetve a rendelkezésre álló EU-források kihelyezésének. A szorosan összefüggő tényezők alapján kézenfekvő volt, hogy a megoldást is ebben a metszéspontban kell kidolgozni. Így már eleve rendelkezésre álló, de nehezen felszívható források felhasználását és megfelelő helyekre történő kihelyezését könnyíthetjük meg.
Az SZTA megteremti annak lehetőségét, hogy a vállalkozások tulajdonrészért cserébe kapjanak forrást, és ezen forrás mögött nincs tárgyieszköz- vagy ingatlanfedezet, illetve különböző kezességvállalások rendszere. Különösen fontos ez olyan vállalkozások esetében, melyek növekedni akarnak, fejlesztési forrást keresnek, de nem tudnak a privát vagy a JEREMIE alapok számára elegendő motivációt és növekedési lehetőséget felmutatni.
Ennek megoldására dolgozta ki a magyar receptet az SZTA, mely fontos különbségeket tartalmaz a már ismert tőkebefektetési modellekhez képest. Ilyen elem volt többet között a profit-elvárás mértékének korlátozása – az Alap célcsoportjába tartozó cégek, tevékenységükből adódóan, nem a gyors növekedési pályán mozognak. További különbség, hogy az Alap csendestársként viselkedik, operatív szerepet nem vállal a vállalkozásban; azt meghagyja a jelenlegi cégvezetésnek. Szintén egyértelmű, hogy az Alap a jelenlegi tulajdonosokra számít kivásárlóként: szerződésben rögzíti ezt a lehetőséget. Ezen túl, az SZTA javaslata tartalmazta foglalkoztatási cél kitűzését is minden egyes tőkebefogadó vállalat esetében, hogy munkaadóként hozzájáruljon a helyi foglalkoztatás szinten tartásához vagy növeléséhez.
A fentiekből is következik az, hogy az SZTA ügyfelei jellemzően 5-15 éves múltra tekintenek vissza, inkább hagyományos iparágakban tevékenykednek; mérsékelt ütemben, de biztos alapokon növekednek. Ezek a cégek a tőkebefektetés eredményeképpen meglévő szaktudásukra és tapasztalatukra építve gyakran termékpaletta-bővítést hajtanak végre vagy új piacokra lépnek be és tovább növekednek. Így várhatóan nincs akadálya annak, hogy a terv szerinti kivásárláskor a vállalatok az eredeti tulajdonosok teljes tulajdonába kerüljenek vissza, és egy magasabb szintre lépve folytathassák fenntartható, organikus növekedésüket. Ennek a hazai tőkekihelyezési konstrukciónak éppen az a célja, hogy uniós forrásokra épülő fejlesztési befektetések révén a magyar kis- és középvállalatok minél szélesebb rétegét erősítse meg – eredményei pedig a jövőben példaként szolgálhatnak más uniós tagországok számára is.