A Design Terminál egyik szokásos Internet of Things (vagyis a „dolgok internete”, az egymással kommunikáló eszközök trendje) meetupján a már-már szokványos egymással kommunikáló biciklik, okos üdítőautomaták és kiterjesztett valóságot nyújtó pilótaszemüveg mellett egyszer csak megjelent egy olyan előadó, aki kicsapta a biztosítékot. A tűsarkú cipős, hófehér lézervágott bőrdzsekit viselő, szőke divattervező hölgy egy új projektjéről beszélt, a sokfunkciós okoskabátról, amely nem csupán szabása, hanem a benne rejlő digitális technológiai újítások miatt is több mint érdekes.
A közönség zömét alkotó befektetők, informatikusok és UX (User Experience) designerek úgy figyelték a divattervező előadását, mintha csak egy földönkívülit láttak volna megnyilvánulni. Pedig az ehhez hasonló szituációkat nem árt megszokni; az utóbbi évek trendje szerint ugyanis az egyes szegmensek egyre inkább összecsúsznak, a termékkategóriák, szektorok közötti határvonalak mindinkább kezdenek elmosódni. Egy big data alapú, városi térhasználatot modellező applikáció a tech vagy a várostervezés kategóriájába esik? A világsikerű Prezi IT-cég vagy designcég? És igen, az okoskabátot kínáló vállalkozás egyszerre divatipar és egyszerre hardware startup, éppoly izgalmas lehet a Berlini Divathéten, mint a Szilícium-völgyben.
A határok tehát halványodnak, nem csak a digitális technológiák, hanem a design gondolkodás, a „design thinking” is bekúszik szép lassan az összes gazdasági szektorba. Sőt: azok a cégek növekednek ma a leggyorsabban, azok termelik a legtöbb profitot, azok a befektetők kedvencei, akiknél ez már a termék-/szolgáltatásfejlesztés legelejétől, esszenciálisan jelen van.
| Mi a kreatívipar? | |
| A kreatívipar fogalmát Theodor Adorno és Max Horkheimer alkotta meg. A kreatív iparágak azon tevékenységek, amelyek gyökere az egyéni kreativitásban, képzettségben és képességekben rejlik, és amelyek képesek a szellemi tulajdon létrehozásán és felhasználásán keresztül jólétet és munkahelyeket teremteni.Az Egyesült Királyság médiáért, sportért és kultúráért felelős minisztériuma (Department for Culture, Media and Sport) pontos iránymutatást ad arról, hogy mely szektorok tartoznak a kreatív iparágak körébe. | Ezt a legtöbb kreatívipart támogató ügynökség és állami szerv is irányadónak tartja a világ minden tájáról. Eszerint a következő vállalkozások alkotják a szektort:Reklám és marketing; építészet; design (termékdesign, divat, tervezőgrafika); média (film, TV, videó, rádió, fotó); IT (szoftverek és számítógépes szolgáltatások); könyvkiadás; múzeumok, galériák és könyvtárak; zene, előadóművészet és képzőművészet) |
Ez persze nem új folyamat. Egy blogposzt nem alkalmas arra, hogy hosszan tárgyalja a jelenség társadalmi-gazdasági hátterét, úgyhogy ez most csak egy elnagyolt skicc lesz, de pár fontos momentumra talán rávilágít. Nagyjából 15 évvel ezelőtt egy Richard Florida nevű közgazdász és társadalomtudós újraértelmezte és kiterjesztette a kreatívipar és a kreatív társadalmi osztály fogalmát, lavinát indítva el ezzel. Florida több könyvben tárgyalja ezt a társadalmi réteget, de most csak nagyon röviden: a kreatív társadalmi osztály tagjai általában nagyvárosokban élnek, kreatív területeken dolgoznak, jobban keresnek, mint az átlag és szofisztikált szempontrendszer alapján vásárolnak. Az esztétikailag motivált fogyasztás nekik nagyon fontos, a jó design alapszükséglet. Ezek egymásra ható folyamatok. Ha a jó designt kínáló cég sikeres, akkor még több embert vesz fel, ezzel növelve a kreatív társadalmi osztály méretét. Florida becslése szerint az amerikai munkavállalók több mint 30 százaléka ma már ebbe a rétegbe tartozik, de lesz ez hamarosan 40 százalék is.
Ezt az elméleti hátteret megalapozzák azok a gyakorlati kutatások is, melyek az amerikai városok sikerességét vizsgálják: az egyesült államokbeli Milken Institute kutatása szerint például azokban a városokban nőnek legdinamikusabban a bérek, és ott születik a legtöbb új munkahely, ahol nagyon erős a kreatívipar, ahol gazdag a kulturális élet (ez vonzza ugyanis a kreatívokat), amelyek innovációs központnak számítanak, és ahol sok a jól képzett, fiatal munkavállaló. (Egyébként talán nem meglepő, de az előbbi mutatók szerint San Francisco és Austin a legsikeresebb városok.)
Végül egy harmadik jelenség a profitszerzés lehetőségeivel függ össze: Scott Lash, az ismert brit társadalomtudós nagy visszhangot kiváltó publikációiban rendkívül komplexen tárgyalja azt a jelenséget, miszerint a hatalmas profitok megszerzésének lehetősége az „új gazdaságban” már elsősorban azon múlik, hogy ki birtokolja azt a kognitív és esztétikai tudást, amellyel képes globális trendeket formálni. A fogyasztásban ugyanis az esztétikum és a jól megtervezettség kettőse mind erősebb motiváció, és ez már nem is csak a globális trendeket formálni képes kreatív osztályra, hanem szép lassan a vásárlók döntő többségére igaz.
A jelenséget természetesen még sokáig lehetne tárgyalni, de jól tudom, hogy sokakat úgysem az absztrakt okoskodás, sokkal inkább a kemény számok győznek csak meg. Nos, akkor jöjjenek az adatok, hogy a kép teljes legyen!
A Design Terminál megrendelésére a Hétfa Kutatóintézet tavaly számszerűsítette a kreatívipar magyar gazdaságban betöltött szerepét. Eszerint a GDP-hez 3,7 százalékkal hozzájáruló, az összes munkavállaló 4,4 százalékát foglalkoztató kreatívipar nagyjából akkora szeletét adja a magyar gazdaságnak, mint a támogatásokkal jócskán ellátott mezőgazdasági szektor. Csakhogy a kreatívipar nagyságrendekkel dinamikusabban fejlődik: az elmúlt 4 évben átlagosan ötször gyorsabban növekedett a kreatív szektorok által megtermelt javak összessége, mint a magyar GDP (ez évi kb. 6-12 százalékos bővülést jelent), a szegmens exportja pedig kétszer gyorsabban nőtt, mint a magyar export, 4 év alatt mintegy 50 százalékkal. (És ugyanezt a tempót diktálja a kreatívipar az olyan fejlett gazdaságokban is, mint például az Egyesült Királyságé, de évi csaknem 5 százalékkal bővül az Egyesült Államok kreatívipara is).
A magyar kreatívipar legnagyobb része még mindig csak a hazai piacra termel (könyvkiadók, reklámügynökségek, médiacégek stb.), de ők inkább csak stagnáltak, vagy csökkent a bevételük az elmúlt években. De akkor mely cégeknek köszönhető ez a növekedés? A fentebbiek után talán nem lesz meglepetés: a tágabb értelemben vett, más szektorokkal is összecsúszó, globális piacra dolgozó, globális trendeket ügyesen elkapó designcégek jelentik a magyar kreatívipar fejlődésének motorját, hiába adják egyelőre még csak egy kis szeletét a magyar gazdaságnak és exportnak. Azok a divatcégek, designcégek, ügynökségek és leginkább designfókuszú technológiai startupok (bár melyik startup nem designfókuszú manapság?), amelyek mögött egy olyan vállalkozói réteg áll, amely képes globálisan gondolkodni, világlátott és nemzetközileg is figyelemreméltó tudással bír, illetve amelyik már nem is állhatna távolabb az ügyeskedő, „megcsináljuk okosba” vállalkozó archetípusától. És amelyik – természetesen – a hazai kreatív osztály oszlopos tagja. Hogy miért a kreatívipar a jövő gazdaságának motorja? Hát ezért.