2017-06-09 - goodwillcom - Szakmai témák

Mikor forduljon tőkebefektetőhöz egy fiatal divatmárka?

A magyar ÁERON divatmárka Forbes által feldolgozott, példaértékű sikertörténetéből is látszik, hogy a szintugráshoz elengedhetetlen a tőkebevonás. Ehhez azonban fontos hozzátenni, hogy az időzítés legalább annyira fontos: ha túl hamar kopogtatunk a tőkebefektetőnél, kárba veszhet az előkészületekbe fektetett idő és munka.

Külső forrás bevonását a saját források (pl. alapítói tőke) és a cégen belüli lehetőségek (pl. készletoptimalizálás, vevői előleg) kimerítése után érdemes meglépni, miután a cég finanszírozta az első kollekciókat, illetve már gyártási tapasztalatot is sikerült szerezni. Ezen a ponton még elsősorban az ismeretségi körben, családnál, barátoknál, partnereknél érdemes körbekérdezni, ugyanis a kezdeti időszakban meglehetősen szűk a külső finanszírozási lehetőségek köre. A bankok és a pályázatok kiírói jellemzően feltételként szabják meg a korábbi működést és eredményeket. Amíg nincs meg 2-3 kollekció, illetve egy konzisztens kollekciókat gyártó brand, nem érdemes külső befektetőket keresni. Itt a finanszírozás több formája is szóba jöhet, a fiatal divatmárkák esetében azonban nem mindegyik jelent valós alternatívát, de gyakran még a rövid távú bővüléshez sem.

Mely forráslehetőségekkel érdemes számolni?

Bár az uniós vissza nem térítendő pályázati forrás jó megoldás lehet, a korábbi működésre vonatkozó feltételek megnehezíthetik a követelményeknek való megfelelést, illetve a jellemzően önrészt is megkövetelő elnyerhető összegek mértéke nem elegendő egy nagyobb szintlépéshez. A banki hitel már képes megfelelő mennyiségű forrást biztosítani a növekedéshez, ugyanakkor a megkövetelt fedezet gyakran nem áll a fiatal divatipari vállalkozás rendelkezésére, valamint az eredmény terhére történő folyamatos pénzkiáramlás is gondot okozhat a működéshez szükséges cash-flow biztosításában.
Ahogy írtuk, a kezdetekkor a baráti, ismeretségi kör jelentheti a „legolcsóbb” és legeredményesebb finanszírozási lehetőséget, de ha ez nagyon nem jelent valós opciót, az angyal befektetők körében is érdemes körülnézni. A magánbefektetők között ők viszonylag alacsonyabb összegeket fektetnek be, de ugyanúgy fontos szempont, hogy a tervező/vállalkozó meggyőző eredményeket és terveket tudjon felmutatni.

A divatipari vállalkozásokban rejlő lehetőségeket az utóbbi időben nemzetközi szinten és itthon is egyre több nagyobb tőkebefektető fedezi fel, az SZTA ráadásul kiemelt célpiacként is kezeli a kreatívipart. Olyan nemzetközi szinten is egyre sikeresebb divatmárkák bővülését támogatja a Tőkealap kockázati tőkéje, mint az ABODI, a REKAVAGO, a HAMERLI, a KONSANSZKY, az AGNESKOVACS vagy a már említett ÁERON. E vállalkozások esetében az üzleti terv, a csapat és az elhivatottságuk meg tudta győzni az SZTA-t a befektetés előnyeiről és a bennük rejlő üzleti potenciálról.

De honnan tudja a divatmárka, hogy mikor és kihez kell fordulnia tőkéért?

Ez alapvetően a cég életszakaszától és a középtávú céloktól, illetve az üzleti tervtől függ, amelyek szorosan össze is függnek egymással. Ezek általában meghatározzák, hogy mekkora tőkére van szüksége a vállalkozásnak a növekedéshez, képes lehet-e értékteremtésre és fenntartható bővülésre fordítani a befektetett összeget. Mielőtt a cég befektetőkeresésbe kezd, tisztában kell lennie a helyzetével, lehetőségeivel és céljaival. A tőkebefektető a tudatos és felkészült vállalkozókat szereti, akik a meggyőzéskor akár már valódi piacismerettel, és tapasztalataikkal is alá tudják támasztani érveiket. Nem elég az egyedülálló tudás és dizájn, ugyanis a divatipar is a kőkemény üzleti élet része, amelyben vállalkozóként helyt kell állni.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Az SZTA például eddigi divatipari portfoliócégeibe 30 és 240 millió forint közötti összegeket fektetett attól függően, hogy milyen életszakaszban tartott a cég. Ezekből az összegekből a márkák jellemzően biztosítani tudják a folyamatos működést, tervezést és értékesítést. Előre finanszírozni tudják a következő kollekciók elkészültét, így az nemcsak az előző kollekciók bevételeinek alakulásától függ. Emellett pedig további források válnak elérhetővé egy-egy kollekció népszerűsítésére és értékesítésére is.

A fenti két összeghatár egyébként az SZTA első befektetési időszaka végéig nagyjából megegyezett a tőketerméke szűken értelmezett határaival is. A saját vagyonukat kockáztató üzleti angyalokat a kezdeti célok finanszírozásához ennél alacsonyabb tőkeigénnyel érdemes megkeresni, egy privát tőkealaphoz vagy akár stratégiai befektetőhöz viszont már akkor kell fordulni, ha komoly nemzetközi piaci terjeszkedéshez több százmilliós vagy akár milliárdos nagyságrendű befektetésre van szükség, és ezt a cég könnyen be is tudja építeni a struktúrájába. Bármilyen tőkebefektetőről is legyen szó, a vállalkozás saját kockázatvállalása nélkül egyetlen befektetés sem fog megvalósulni.

Annak ellenére, hogy a tőkepiac összetettségének csak a felszínét kapargattuk, a fentiek alapján jól látszik, hogy a vállalkozások széles rétegének van lehetősége tőkét bevonnia különféle céljaik megvalósítása érdekében. Az azonban minden tőkebefektető esetében igaz, hogy csak a jól végiggondolt, megalapozott üzleti tervekkel és kidolgozott stratégiai elképzelésekkel fog érdemben foglalkozni.