Egy ötlet megszületésétől a cég létrejöttén át a nemzetközi terjeszkedésig sok fázist járnak végig egy-egy vállalkozás tulajdonosai, és ezeket a stádiumokat alapvetően jól lehet definiálni. A különböző életciklusok különböző méretű és típusú tőkebevonást igényelhetnek dedikált célokra, amelyeket a cégméretből vagy éppen saját fókuszukból adódóan a kockázatitőke-társaságok be is tudnak azonosítani.
Az ötlet magvető szakaszában a kutatáshoz, valamint a kezdeti koncepció megalkotásához, az üzleti terv kialakításához, piackutatáshoz, és az optimális cégvezetés tervének kialakításához nyújthat finanszírozást a klasszikus kockázati tőke. Az induló (start-up) fázis tőkeigénye főként a termékfejlesztésre, valamint a korai marketing finanszírozására terjed ki. Ebben az időszakban a vállalkozás általában egy évnél nem idősebb, a termékeinek vagy a szolgáltatásainak értékesítését sok esetben még nem kezdte meg. Az egyéb korai fázisban lévő társaságok a kockázati tőkét jellemzően a már kifejlesztett termék gyártásához veszik igénybe, valamint az értékesítési folyamatokat támogatják a tőkebevonással. Az úgynevezett későbbi fázisú kockázati tőke a már működő, nyereségbe forduló vállalkozásokat támogatja a további növekedés elérése érdekében. Ezek a vállalkozások több éve működnek, tevékenységüket ekkor már a stabilitás jellemzi.
A korai fázist általában a tevékenység ötödik éve után lépik át a vállalkozások, az érett fázist elérve pedig már más pozícióval várhatják a kockázati tőkés partnereket. Ezekben a vállalkozásokban jellemzően kisebbségi részesedést szerez a befektető. Tipikusan ez a réteg a Széchenyi Tőkealap-kezelő célcsoportja is, mert itt a tulajdonosok az expanziót, valamint az új piacokra való kilépést tűzhetik ki maguk elé reális célként. Ebben a fázisban már kifejezetten jellemző az az elvárás, hogy a vállalat irányítása képzett és tapasztalt menedzsment kezében legyen, és az ő elképzeléseik szerint haladhat tovább az évekkel korábban megkezdett, eredményes munka.
Az azért nem alapvetés, hogy a cégek az egyik fázisból törvényszerűen átjutnak a következőbe. Egy, a Központi Statisztikai Hivatal adatain és saját felmérésen alapuló KPMG-tanulmány szerint a hazai vállalkozások túlélési képessége a 2000-es évek második felében romlott: a 2004-2009 közötti időszakot vizsgálva az egyes években megalakult vállalkozásoknak évről évre kisebb hányada volt képes fennmaradni. Átlagosan, a kis- és középvállalkozásoknak 42 százaléka jut túl működésének első öt évén. A túlélési esélyeket közelebbről vizsgálva kiderül, hogy 50 százalékosnál nagyobb arányban maradnak fenn a szakmai, tudományos, műszaki tevékenység területén működő cégek, valamint az iparban bejegyzett szervezetek is. Ez utóbbi ágazat tekintetében egyedül a közép-magyarországi mutató marad el valamelyest az 50 százaléktól, azonban ez is számottevően jobb az átlagosnál.
Ami a növekedést, illetve az egyes fázisokat bejáró képességet egyértelműen elősegíti, az az innovációs képesség, valamint a külpiaci nyitásra való hajlandóság. Egy tavaly készített, a KSH felmérésére hivatkozó elemzés szerint – tágabb értelemben – a hazai vállalkozások mintegy 17,7 százaléka tekinthető innovatívnak, azaz jellemző rá, hogy új terméket, szolgáltatást vagy eljárást vezet be a technológia, marketing, szervezeti fejlesztés terén. A modernizációs befektetések túlnyomó többségét az eszközbeszerzések teszik ki, a második legfontosabb törekvés pedig az emberi erőforrás szakmai ismereteinek bővítése, illetve különböző minőségbiztosítási, irányítási rendszerek bevezetése. Természetesen, a vállalaton belül folyó fejlesztés mind a termékek, mind az eljárások esetében meghatározó. Az is egyértelmű, hogy az exportáló és a külföldi beszállítókkal rendelkező cégek növekedésének lehetősége jobb, mint az ilyen kapcsolatrendszerrel nem rendelkezőké.
Ahogyan a fentiekből is látszik, a működőképes ötlet megléte feltétel a reményteljes induláshoz, azonban az innovációra való törekvés, valamint a piacok tágításának képessége elengedhetetlen feltételei a folyamatos növekedésnek, amely kockázati tőke bevonásával még könnyebben érhető el.