A tőkebevonás különböző lehetséges formáiról gyakran hallunk, de vagy túl általános, vagy túl konkrét tippeket kapunk hozzá. Hol van a konkrét célok kitűzését támogató középút? Merre induljon el a jövőbeli forrásbevonást tervező vagy konkrét tőzsdei terveket dédelgető vállalkozás, hogy megfelelő időtávot és tervezhetőséget adjon a vállalat tulajdonosainak az üzleti érték növeléséhez és a tőkebevonási tervek saját tempójú megvalósításához?
A jó vállalatirányítás „tudománya” nem lehet csak a legnagyobbak és a tőzsdén jegyzett cégek privilégiuma – ezért született meg az Igazgatósági Tagok Egyesületei Európai Szövetsége (ecoDA) által kiadott vállalatirányítási útmutató. Ez a vállalatirányítás alapelveit és legjobb gyakorlatait mutatja be, amelyek hozzájárulnak a befektetők által keresett és a jövőbeli tőkepiaci tevékenységhez szükséges hatékony cégvezetés kialakításához. Az útmutatónak szerencsére néhány éve magyar kiadása is létezik; bejegyzésünkben a tőkevonzó képesség legalapvetőbb feltételeinek megteremtése szempontjából kiemelt „Top 3” elemről adunk pillanatfelvételt. Egy dolgot azonban fontos leszögezni: mindez nem csak a tőkepiacra készülő cégek számára hasznos, hanem minden kisvállalkozásnak, amely eredményességet növel és bizalmat épít.
A vállalatirányítás, vagy felelős vállalatirányítás fogalmával az elmúlt évtizedben egyre több helyen, jellemzően multicégek és hazai nagyvállalatok honlapján találkozunk. Sokak számára talán nem világos, hogy miért, illetve gyakran tévesztik össze a cég jótékonysági tevékenységével vagy a cégvezetéssel. A felsorolt pontok azonban – feltéve, hogy a kapcsolódó belső dokumentumokban és gyakorlatokban ténylegesen kötelező erővel bírnak – a vállalat működésével kapcsolatos alapelvek, amelyek a szakavatottak számára a cég átlátható, etikus és szakértő irányítását mutatják be. Természetesen, számos részterületen kell alapvető feltételeket teljesíteni vagy hiányosságokat kiküszöbölni, de nem utolsó szempont, hogy bizonyos alapelvek követése a befektető szemében a cég üzleti értékét és versenyképességét növeli az erre figyelmet nem fordító vállalkozásokhoz képest.
Oszd meg és uralkodj: tiszta viszonyok a cégvezetésben
A szerepek, kötelezettségek és döntési jogkörök megosztása a tulajdonosok, az igazgatóság, az ügyvezetés és a többi érintett fél között elsődleges fontosságú. Leggyakrabban a családi vállalkozásoknál találkozhatunk a nem tisztán meghatározott viszonyok problémájával, de az ő esetükben a stabil működés általában nem ezen múlik, így ritkán van szükségük erős formalizáltságra. Rosszabb a helyzet akkor, amikor a viszonyok tisztázatlansága azt a benyomást kelti, hogy a vállalkozás működése a tulajdonos esetleges, egymással nem összhangban lévő utasításaiból áll, eredményei pedig pusztán magánvagyonát gyarapítják. Határozzuk meg tehát nyíltan és világosan, írásban a vállalatot működtető jogokat, kötelezettségeket és ezek gyakorlásának módját minden tulajdonos, vezető és dolgozó esetében.
A felelős vállalatirányítás kialakítását érdemes és minden cég számára ajánlott a tevékenységének összetettségével arányos méretű igazgatóság létrehozásával kezdeni. Az igazgatóság minden tagja a szakterületén megfelelő tudással és tapasztalattal kell, hogy rendelkezzen, hogy ne álljon elő olyan helyzet, amelyben egy-egy személynek folyamatosan döntő befolyása van a közös döntésekre. A felelősséget az igazgatóság irányítása és a társaság működtetése között meg kell osztani, azért, hogy senki ne rendelkezzen korlátlan döntési jogkörrel.
Működés: maximális eredmény, minimális veszteség
A fentiek sok kisvállalkozás számára talán formaságnak tűnnek, mégis gyakorlati értelme van. Az igazgatóságnak ugyanis a szakértelmére épülő teljes üzleti tevékenység, a napi működés és az ezt segítő döntéshozatali folyamatok követése mellett két alapvető vezetési funkciót kell felállítania és működtetnie: az üzlethez illeszkedő és a lehető legjobban ösztönző javadalmazási rendszert a munkaerőpiac legjobbjainak vonzására, megtartására, értékelésére, fejlesztésére, valamint a belső ellenőrzési rendszert a tulajdonosok befektetésének és a cég vagyonának védelmére. Az ösztönzésnek egy külön szintje is belép a rendszerbe egy olyan környezetben, ahol a tulajdonosok (köztük a befektetők) és a cégvezetők egymástól különválasztott csoportok – itt az igazgatóságnak és az ügyvezetésnek magának is megfelelő ösztönzésre van szüksége ahhoz, hogy a tulajdonosok és a cég érdekének leginkább megfelelő célkitűzéseket kövessenek.
Beszámolás az eredményekről
Azt a tényt, hogy egy vállalkozás vezetése a fenti a területeken egy adott időszakban hogyan teljesített, a cégnek a bizalom felépítése és megtartása érdekében valamilyen formában meg kell osztania egy sor érintettjével: tulajdonosokkal, dolgozókkal, partnerekkel, befektetőkkel, sőt, tőkepiaci működés esetén akár a nagyközönséggel is. Ehhez képesnek kell lennie arra, hogy átgondolt üzleti tervének eredményeiről és a társaság kilátásairól átgondolt, érthető értékelést készítsen. A legjobb, ha erre, illetve az érintett felek bevonására már a kezdet kezdetén megfelelő programot alakít ki – így a későbbiekben sem lesz szokatlan, ha új tulajdonosoknak, tőkéstársaknak vagy akár egy nagy létszámú befektetői csoport tagjainak kell a cég működését és eredményeit bemutatni.