A stratégiai befektetők aktívan pásztázzák a piacot, hogy megtalálják a legmagasabb hozammal kecsegtető, illetve a legnagyobb nemzetközi sikerre esélyes projekteket – írtuk korábban, ám nem minden tőkepiaci szereplő szerzi így partnereit. A Széchenyi Tőkealap például annak ellenére, hogy figyeli a számára releváns iparágak trendjeit, konkrét vállalkozásokat nem keres meg tőkebefektetési ajánlattal. Hogy miért? Lássuk a két eset közötti különbséget!
A szakmai befektetők célvállalatai jellemzően az általuk ismert iparág startupjai, illetve viszonylag meredek növekedési potenciállal rendelkező cégek. A tőkebefektetések itt a nagymértékű növekedésre építő üzleti terv miatt jelentős kockázattal járnak, ami átlagon felüli (akár 25-30 százalék körüli) éves hozamot, emellé pedig sokszor – néha már elsőkörös befektetésnél is – többségi tulajdont is eredményez. A befektetés mellé szakmai kompetenciákat (iparág, menedzsment, értékesítési ismereteket) adnak, menedzsment tagot delegálnak az operatív vezetésbe, sok esetben együttes döntési jogosítványokkal a korábbi cégvezetővel.
Természetesen az új társtulajdonos által biztosított tőke, illetve a komoly szakmai tapasztalat olyan lehetőséget jelenthet a vállalkozás számára, ami külső segítség nélkül nem elérhető, hosszú távú nemzetközi sikereket eredményezhet, a többségi tulajdonjogról való lemondás viszont olyan ellenérték, amelyet nem minden vállalkozó lépne meg.
A szakmai befektetők tudatos sikersztori-keresése, a vállalkozók szakmai kapcsolatainak hiánya, illetve cégükhöz való ragaszkodása miatt általában a befektetők kezdeményezik az együttműködést, ha egy olyan vállalkozásra bukkannak a piacon, amely kimagasló növekedésre lenne képes irányításuk alatt. A befektetési ajánlatot pedig nem csak az alapján kell meghatározniuk, hogy mekkora összegre van szükség a tervezett bővüléshez, de olyan összeget és feltételeket kell kínálniuk, amelyekre a vállalkozó rá tud bólintani.
Az uniós forrásból gazdálkodó Széchenyi Tőkealap kivétel nélkül a vállalkozások felől érkező megkeresések nyomán helyez ki tőkét. Egyrészt a szakmai befektetőkkel ellentétben a cég feletti teljes irányítás átvétele nélkül kívánja támogatni a vállalkozásfejlesztést. Kisebbségi tulajdonosként vannak döntési és vétójogai, amelyek az SZTA honlapján elérhető nyílt term sheetben megtalálhatók, de az alapítónál marad az üzletrész nagyobb része.
Ugyanakkor az átadott kisebbségi üzletrész mellé szakmai támogatás és kapcsolatrendszer is társul. A befektetési időszak általában 4-5 évre szól, tehát az alapítóknak lehetőségük van az SZTA kivásárlására. Az Alapnak célja a vállalkozás hosszú távú növekedési pályára állítása amellett, hogy a befektetési időszak végén a többségi tulajdonosok vagy – az alapítók szándékának megfelelően – adott esetben egy stratégiai befektető kezeibe helyezi a cég további sorsát.
Összességében az SZTA nem közvetlenül keresi meg a cégeket befektetési ajánlatával, sokkal inkább támaszkodik a helyi szakmai és pénzügyi szervezetekkel való együttműködésre, illetve a tudatos kommunikációra. Az edukáló jelleggel elindított blogja, a szakmai konferenciákon és sajtóban való részvétel célja annak tudatosítása, hogy a korábban pályázat és hitel központú vállalkozás finanszírozási gondolkodásba a tőkeforrást is bevigye.
Az elmúlt évek adatai alapján viszont egyre több cég választja a kockázati tőkét finanszírozási forrásként, az elmúlt öt évben összesen már 75 milliárd forint értékű tőkeigény érkezett az Alaphoz, amelyből 11 milliárd forintot már ki is helyezett. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a kockázati tőke iránti növekvő népszerűség a következő időszakban sem fog csökkenni, persze ehhez arra van szükség, hogy a tőkepiacon folyamatos legyen a tőkekínálat a vállalkozási szektor valamennyi szegmense számára.
[post_newsletter title=”Iratkozzon fel hírlevelünkre!”][/post_newsletter]