A kockázati tőkebefektetésektől azok korai szakaszában az állami szereplőket jellemzően az addig megszokottól eltérő kockázat, a nagyobb magánbfektetőket pedig a helyismeret és kapcsolatrendszer hiánya, a kezdetleges üzleti kultúra, a megvalósítható ügyletek kis mérete és emiatt korlátozott hozamlehetőségei, illetve a szabályozás bizonytalansága tartották távol. A magyarországi klasszikus kockázatitőke-tranzakciók 2010-2012 közötti tapasztalatai alapján azonban a kezdetektől sok minden változott, számos kihívás és lehetőség körvonalazódott, amelyeket korábbi bejegyzéseinkben áttekintettünk, és amelyek a befektetésekkel foglalkozó intézmények és alapok, köztük a Széchenyi Tőkealap gyakorlatába is beépültek.
A befektetők egyik kíméletlenül hangzó, de releváns gyakorlati tapasztalata: egy kockázati tőkés szemében vonzóbb lehet egy közepes ötlet – kiváló vállalkozó kombináció, mint egy kiváló ötlet – közepes vállalkozó párosítás. Azoknak a hazai induló cégeknek, amelyek kockázati tőke finanszírozásban gondolkodnak, ezt is szem előtt kell tartaniuk. Egy, az egyik „Big 4” könyvvizsgáló cég által készített piaci hiányelemzés, amellett, hogy hozzájárult az SZTA tőkekihelyezési konstrukcióinak EU-bizottsági jóváhagyásához és következő szintre emeléséhez, feltárta a hazai vállalkozások és a befektetők egymásra találásának fő akadályait és feltételeit. Az elmúlt két év befektetési felfutása megmutatta, hogy a rendelkezésre álló tőkemennyiség növekedése, a likviditás üzletet teremt. Míg az első időszakban nagyon kevés jól kidolgozott befektetési lehetőséget lehetett találni, 2011-től ugrásszerűen megnőtt a finanszírozható projektek száma – mindeközben egyre több hazai vállalkozás ismerte meg a kockázati tőke logikáját és elvárásait.
Korai fázisú, befektetési szempontból vonzó – vagy azzá tehető – ötletek, projektek, vállalkozások Magyarországon is szép számmal léteznek, ám ezekhez nem könnyű megtalálni a hozzáférést. A hazai start-up szegmens alapvető jellemzője, hogy ötletben nincs hiány, viszont a professzionális, cégszerű működésre való képesség vagy akarat hiányzik. Ebben szerepe lehet annak, hogy az egyetemek alapvetően az alkalmazotti pályára készítik fel a hallgatókat. Vállalkozói attitűdöt, ismereteket és képességeket nem, vagy nem megfelelően oktatnak, és a vállalkozói életpályát nem tudják megismertetni, illetve gyakorlati megközelítéssel vonzóvá tenni a fiatalok számára.
Továbbra sem mindennapi gyakorlat a vállalkozások közötti tudástranszfer: bár egyre elterjedtebb a hazai és nemzetközi konferenciák, műhelyek látogatása, a tanulás mellett a kapcsolatépítés egyelőre nem kap elég hangsúlyt az induló vagy korai fázisban lévő vállalkozások életében. Az inkubációs intézményrendszer a nyugati gazdaságokhoz képest hiányos, és a meglévő konstrukciók is gyakran eltérő modellben működnek, mint az átvehető, bevált nemzetközi gyakorlatok, ami nem könnyíti meg a piaci szereplők tájékozódását és újak bevonását.
Jelentős kihívás, hogy az élénkülő kereslet ellenére is nehéz becsülni a befektetésre alkalmas cégek számát. Ennek egyik oka, hogy Magyarországon, sok vállalat értéke „papíron” kevesebbet mutat, mint amennyit valójában ér. Az üzleti eredménykimutatás többféle módon is torzulhat, például, ha az extra haszon nem a célvállalatnál, hanem a társtulajdonban lévő szállítói, vagy az értékesítési oldalon jelenik meg.
A teljes hazai kockázatitőke-piacot tekintve az érdeklődések és a megvalósult befektetések aránya megfelel a nemzetközi iparági szintnek: a befektetők általában a megkeresések egytizedével foglalkoznak komolyabban, és százból jellemzően 2-3 projekt valósul meg. Sokan nem gondolnák, de a találati arány a start-up és a technológiai szegmensben ennél alacsonyabb – az az aggodalom tehát, hogy a befektetők csak a magasan innovatív, technológiai vállalkozásokat keresik, alaptalan. Ágazatokat tekintve, a hazai piac mérete jelenti a legfőbb korlátot. A befektetők a legvonzóbbak között a következő iparágakat említik: egészségügy és élettudományok, informatika és kommunikáció, illetve várható, hogy a külföldön már érettebb ágazatnak számító „zöldipar” is nemsokára ezek között szerepel majd. A biotechnológia szintén népszerű terület, ennek felfutásához azonban relatíve nagyobb forrásokra lesz szükség.
Végül, bár a menedzsment képességeiről már ejtettünk szót, a tapasztalatok áttekintéséből nem hiányozhat a befektető jelenlétének szerepe a vállalkozás életében. A gyakorlat azt mutatja, hogy tulajdonrészének nagyságától függetlenül, a befektető tanácsaira, kapcsolataira és szakértelmére a cégvezetésnek a legtöbb esetben alapvető szüksége van. A tanácsadás vagy mentorálás a cégvezetés, az értékesítés és marketing, az innováció-menedzsment, illetve a nemzetközi piacra lépés területén jár jelentős pozitív hatással. A cégvezetés szerepe pedig, a befektetők egyöntetű véleménye szerint a leginkább kritikus pont a befektetéseket tekintve, hiszen ezen múlik leginkább a vállalkozás sikere. Nem véletlen, hogy a befektetési célpontokat kereső szakértők úgy látják: inkább egy sor „közepes” ötlet és vállalati történet kiváló menedzselését szeretnék látni, mint zseniális ötletek közepes megvalósítását.