Az innovációs verseny ma már a hagyományosnak számító iparágakban is hatalmas, valamennyi cég legszívesebben saját nevével fémjelezné a piac megreformálását. Azonban nem csak a fejlesztési trendeket diktáló startupok versenyeznek egymással, az innovációs piac szerves részét képezik a globális multik is. Mivel a vállalkozások K+F+I erősségeire és gyengeségeire nagymértékben kihat a cégméret, mindkét csoport számos előnnyel és hátránnyal indul a versenyben. Ki van előnyösebb helyzetben, hosszú távon ki diktálhatja a fejlesztési trendeket? A startupok vagy a nagyvállalatok?
A két cégtípus közötti legfontosabb különbség a cégméretben/cégstruktúrában, a vállalat életkorában/életciklusában és a tőkeerőben érhető tetten. Az induló vállalkozások és néhány éves startupok esetében mikro- és kisvállalkozásról beszélhetünk, a multinacionális cégek pedig akár többezres munkaállományukkal és több százmillió eurós árbevételükkel bőven a nagyvállalatok csoportjába sorolhatók.
A méret pedig szükségszerűen meghatározza a cég struktúráját, a vertikális szintek számát és méretét. Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb egy cég, szükségszerűen annál bürokratikusabb lesz a berendezkedése, ebből kifolyólag pedig a döntések és a megvalósítás is körülményesebbé válik. A piaci lépések, reakciók előkészítése jellemzően hosszabb tervezési, jóváhagyási folyamatokon megy keresztül, ami a gyors piaci változások követésénél versenyhátrányt jelent. Az inkább horizontálisan berendezkedő startupok ugyanakkor akár órákon, napokon belül kész megoldással állhatnak elő egy-egy hirtelen felmerülő igényre vagy problémára. Az innovációs versenyben pedig a gyors reakció kulcsfontosságú lehet, ha a cég hónapokig ül egy újszerű fejlesztésen, könnyen megeshet, hogy egy fürgébb csapat addigra már piacra dobja a saját megoldását.
Feltéve, hogy rendelkezik a szükséges erőforrásokkal. Ez alatt a munkaerő mellett az anyagi forrásokat kell érteni, tehát hogy a vállalkozás képes-e finanszírozni a fejlesztéseket, a piackutatást, az értékesítést stb. Ezen a téren természetesen a nagyvállalatoknál az előny, akik az alaptevékenységükből származó bevételekből egyszerre akár több kutatás-fejlesztési projekt finanszírozását is állni tudják. A startupok ugyanakkor gyakran egyetlen fejlesztés köré szerveződnek, azaz akár teljes költségvetésüket a projekt sikerességére áldozzák fel, kockáztatva a vállalkozás túlélését.
Ahhoz, hogy a startupok is hasonló eséllyel indulhassanak az innovációs versenyben, elengedhetetlen, hogy megerősítsék tőkehelyzetüket. És mivel induló, tapasztalattal és gyakran fedezettel nem rendelkező cégekről van szó, a pályázatokon való indulás és a hitelfelvétel nem jelent megoldást számukra. Csak a tőkebevonás. Üzleti angyaloktól, állami tőkealapoktól, privát tőkebefektetőktől, esetleg ismerősöktől. A fentiek alapján tehát a startupok és a globális nagyvállalatok is rendelkeznek olyan adottságokkal, amelyeknek köszönhetően meg tudják előzni a másik csoport tagjait. A versengés azonban nem minden esetben kifizetődő. Fel kell ismerni azokat a lehetőségeket, ahol az előnyök kombinálásával még hatékonyabb és még eredményesebb innovációs tevékenység indítható el. Ez pedig mindkét fél érdeke.
[post_newsletter title=”Iratkozzon fel hírlevelünkre!”][/post_newsletter]
Az alábbi, Ichak Adizes által megalkotott ábra a vállalati életciklusokat mutatja be a vállalat megszületésétől a haláláig, megjelenítve az egyes mérföldköveket és a hozzájuk kapcsolódó veszélyeket is. Ez alapján alapvetően két nagyobb szakaszra oszthatjuk egy vállalat életét: a növekedési és a hanyatló szakaszra. Az innováció jellemzően a felnőttkorig („prime”) marad a vállalkozás fő prioritása, az érett korszakában, a megállapodottság („stable”) pontja után a cég már egyre inkább az adminisztrációra fókuszál. Ebben az időszakban a vállalatnak nagyobb szüksége van az innovációra, mint valaha.
Forrás: IchakAdizes
A Mass Challenge és az Imaginatik kutatása alapján az óriásvállalatoknak 86 százaléka látja létfontosságúnak az innovációt, és82 százalékuk tartja fontosnak, hogy valamilyen szinten együttműködjenek startupokkal. Ugyanis a trendekre gyorsan reagálni tudó, és teljes mértékben a fejlesztést középpontba helyező vállalkozások tudják biztosítani a nagyvállalatok számára, hogy az innováció továbbra is szerves része legyen a működésüknek. Az együttműködésnek alapvetően három típusát érdemes kiemelni:
- Stratégiai tőkebefektetés. Azáltal, hogy a vállalat a startuprésztulajdonosává válik , közvetlen hozzáférést szerez a cég stratégiai irányításához és az innovatív folyamatok felügyeletéhez. Ebben az esetben a befektetés célja a hosszú távú közös innováció, nem pedig az eredményes exit.
- Fordított irányú kooperáció. Ebben az esetben a nagyvállalkozás saját kisebb projektcéget hoz létre, amely a kisvállalkozások előnyeit élvezve, ugyanakkor az anyavállalat szakmai és anyagi támogatásával képes innovációs tevékenységet végezni. Az SZTA például több ilyen startupba is befektetett már, ahol az ügyletek kockázatát épp ez a háttértámogatás tudja csökkenteni.
- Vállalati akcelerátor programok. A nagyvállalatok a startupok fejlesztéseinek használatáért cserébe hozzáférést biztosítanak szolgáltatásaikhoz, betekintést nyújtanak saját munkafolyamataikba, illetvea szakmai fejlődés érdekében mentorokat biztosítanak a cégvezetés számára.
És mit kapnak mindezért cserébe a startupok? Nagyon sok olyan pluszt, amelyből akár hosszú távon is profitálhatnak. A sikeres nagyvállalatokkal való együttműködés hitelesíti a startupot mind a meglévő és potenciális ügyfelek, mind a versenytársak, de akár a jövőbeli befektetők előtt is. A közös munka rengeteg tapasztalatot és tudást (pl. profi csapat- és projektmenedzsment, termékfejlesztés, marketing, PR, értékesítés stb.) hozhat a házhoz. Bizonyos projektek esetén pedig akár a nagyvállalat ügyfélköréhez is hozzájuthat, amivel hosszú távon is biztosítani tudja a folyamatos bevételeket. Tehát annak ellenére, hogy a nagyvállalatok gyakran veszélyeztetve érzik magukat az újonnan megjelenő, feltörekvő startupok által, és sok induló vállalkozás ambiciózus célja, hogy egy idő után ő lépjen a nagyok helyére, az kétségtelen, hogy a közös érdekek és célok mentén kialakított együttműködések mindkét fél számára több szinten is profitábilis lehet.
Források: MassChallenge és Imaginatik, IchakAdizes