Amikor a szakértők, befektetők egy-egy vállalkozás vagy startup múltbéli teljesítményét vizsgálják, sokan úgy gondolják, teljesíthetetlen elvárásokra kell számítaniuk, hiszen üzleti eredményeket, trendeket nem tudnak majd felmutatni. De a cégek hamar rájönnek, hogy nem erről van szó, és hogy sok mindent tehetnek ők maguk is a befektetők bizalmának megalapozásáért. Ezzel folytatjuk a friss vállalkozások finanszírozását körüljáró előző bejegyzésünket.
Amikor múltbéli teljesítményről beszélünk, minden fél számára világos, hogy ennek felmutatása eleve nehézkes, hiszen ezt a vállalati kört többnyire fiatal, pályakezdő, lelkes vállalkozók és vállalkozásaik alkotják. Ez a nehézség azonban a legkevésbé sem ok a tétlenségre: a legtöbb cég esetében egy hosszú listányi, valóban teljesíthető feladatot lehetne összeírni arról, hogy a siker érdekében mi mindenen kell változtatniuk. A hazai vállalkozások fejlődése iránt elkötelezett szakértőként az SZTA egyike azoknak, akik az általuk vizsgált cégeknek nemcsak ezt adják útravalóként, hanem ténylegesen irányt mutatnak nekik.
Említettük, hogy a befektetők három fő tényezőt vizsgálnak, a múltbéli teljesítményt, a tervek megvalósíthatóságát, illetve személyi és tárgyi biztosítékokat. Lássuk az elsőt: hogyan „váltható ki” a befektetések esetében az induló cég múltbéli teljesítménye?
Az induló vállalkozásoknak nem csak karriertörténete rövid; előzményeik pénzügyi szempontból is kimutathatatlanok. Az sem ritka, hogy bankszámlájuk sincs; vagy ha van, az nem vállalati folyószámla. Az egyik leggyakoribb általános hiba, hogy a vállalkozás indulását a vállalkozók egyszerűen nem formalizálják – az indulás spontán, mintha csak új hobbiba kezdtek volna. Ezt azonban mindenképpen el kell kerülni, mert a szálakat később nehéz lesz kibogozni. A kezdetben még apróbb kiadások hamar sokasodnak; ezeket később a vállalkozáshoz kötni pedig már lehetetlen, így számos folyamat, költség és eredmény egyaránt visszakövethetetlen. Legrosszabb esetben, azt sem lehet hitelesen bemutatni, amit a vállalkozás valóban elért.
Hasonló a helyzet az érdekeltségi viszonyokkal is: tisztázatlan, hogy ki milyen mélységben vesz részt a vállalkozás egyetlen értékét jelentő know-how előállításában. Ajánlatos már a vállalkozás csíra-állapotában egy kft-t alapítani. Ajánlatos, hogy lehetőleg minél kevesebb taggal induljon a cég, őszintén és szigorúan felbecsülve, hogy ki milyen elkötelezettséget tud vállalni a kezdő vállalkozás működtetésében, a felfuttatásához fontos, áldozatvállalást igénylő időszakban. A túl sok tulajdonos megnehezíti a döntési és számonkérési folyamatokat. Tévhit, hogy csak tulajdoni viszonyban lehet megtestesíteni az érdekeltséget, ennek sok egyéb formája is van, megbízási szerződéssel, nyereségrészesedéssel, egyes szellemi tulajdonjogok fölötti rendelkezéssel is megtestesíthető egy fontos résztvevő érdekeltsége.
Ugyanakkor azt a szakértő is elismeri, hogy ezeket a viszonyokat konkretizálni a legnehezebb: a ma már világhírű nemzetközi márkák alapítói is gyakran mennek perre egymás közt utólag, vagy bukkan fel egy-két olyan személy, aki azt érzi, induláskor kisemmizték, és a személyes közreműködésének értékétől messze elmarad a vállalatból neki jutó haszon – gondoljunk csak a Facebook-ról készült filmre.
A bankok, vagy finanszírozók múlttal kapcsolatos bizalmatlanságára jó választ tud adni egy elismert iparági szereplő bevonása, akár tulajdonilag és érdekeltté téve őt. Külföldön nem ritka, hogy a hi-tech világ hírességeit automatikusan megkínálják néhány százaléknyi tulajdonrésszel, cserébe azért, hogy a neve fémjelezze a társaságot. Itthon még kevés az erre hajlandó szakmai partner, vagy nem adja olcsón magát, ezért nem is terjedt még el igazán. Viszont hasonló hitelesítő szerepet tölthet be, ha valamilyen egyetemi, vagy kutatóintézeti kötődés van a céghez, akár inkubátori szerepben, akár financiális alapon.
Az Egyesült Államokban az egyetemek vonzáskörzetéből indulnak a legjobb startup-ok, illetve a helyi, kezdő vállalkozásokat támogató környezet központját is jobbára a volt egyetemi hallgatókból álló, kötetlen kapcsolati háló (az alumni) adja. A magyar egyetemi szféra csak mostanában ismerte fel ennek oktatásbeli lehetőségeit. Ugyan a menedzsment-képzés felzárkózott a nemzetközi tudásszinthez, azonban éppen a mikrovállalkozások indításával kapcsolatos tudásanyag hiányos és ezek nem érhetőek el az egyetemi területről. Ezeket az induló vállalkozások nagyrészt csak nemzetközi forrásokból és közösségi kezdeményezésekből szerezhetik be – itt azonban, részben éppen a forrásszerzési lehetőségek bővülésével, részben az érdeklődő közösségek épülésével napjainkban már hazánkban is számos sikeres kezdeti lépés történik.