A KSH az Európai Unió előírásait követve kétévente elkészíti a magyarországi vállalatok innovációs tevékenységéről szóló felmérését a legalább tíz főt foglalkoztató cégek körében. A legfrissebb felmérés eredményei biztatóak. A válaszok rámutatnak a kis- és a nagyvállalatokra jellemző innovációs tevékenységek típusa és mértéke közti legfőbb különbségekre. Míg előbbi inkább a marketingtevékenységre, addig utóbbi a szervezeti fejlesztésekre helyez nagyobb hangsúlyt.
Elöljáróban érdemes megválaszolni azt a kérdést, hogy mitől lesz egy vállalkozás innovatív. Nem kell, hogy feltétlenül vadonatúj, forradalmi technológiával álljon elő, az Európai Bizottság és az OECD által készített oslói kézikönyv harmadik kiadása alapján ugyanis innovációnak számít minden új vagy jelentősen javított termék (áru vagy szolgáltatás) vagy eljárás, új marketing-módszer, illetve új szervezési-szervezeti módszer bevezetése. A kérdést azért is fontos felvetni, mert a felmérésben részt vevő vállalkozások egy része félreértelmezheti a kérdést, ahogy erre az egyes részeredmények is utalhatnak, igaz, mivel az időbeli eltérések viszonylag kevésbé jelentősek, a megállapításokat és az összképet nem befolyásolják jelentősen.
A felmérésből kiderül, hogy 2012 és 2014 között a megvizsgált vállalkozások negyede, azaz 25,6 százaléka hajtott végre innovációt. Az arány az előző felmérés esetében meghaladta a 32 százalékot. A csökkenés annak ellenére érhető tetten, hogy a vizsgált időszakban a termék- vagy eljárás-innovációt folytató vállalkozások aránya nőtt. Ennek egyik oka lehetett, hogy a megkérdezett vállalkozások kevesebb szervezeti vagy marketinginnovációs tevékenységet jelentettek, mivel többségük a kérdőív kitöltésénél is követte az innovációs járulékkedvezmény megállapításához alkalmazott K+F+I-törvény (2014. évi LXXVI. törvény a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról) szellemiségét, így sok esetben csak a termék- vagy az eljárás-innovációt tekintették innovációnak.
A tevékenység mértéke és típusa azonban nagymértékben függ a foglalkoztatottak számától, illetve hogy melyik ágazatban tevékenykedik az adott vállalkozás. A nagy, 250-nél több főt foglalkoztató szervezetek 55,1 százaléka, míg az 50 fősnél kisebbek 21,7 százaléka tartozik az innovatív vállalkozások közé. Az ágazati adatokat tekintve pedig a gyógyszeripar, a kokszgyártás és a kőolaj-feldolgozás lett a leginkább újító terület.
A kis- és a középvállalkozások közül a termékinnovációval foglalkozó cégek aránya a legmagasabb, az 50 fősnél kisebb cégek 9,7 százaléka, az 50-249 fős cégek pedig 17,4 százaléka helyezte innovációjának fókuszába termékeinek fejlesztését. A nem technológiai újítások közül mindkét csoportnál a marketinginnováció aránya volt a legmagasabb, a kisvállalkozásoknál ez 9,7, a középvállalkozásoknál pedig 16,1 százalékot jelent. Ezzel szemben a nagyvállalkozások többsége, azaz 32,5 százaléka a termékinnováció mellett nem a marketingre, hanem inkább a szervezeti innovációra helyezte a hangsúlyt.
[post_newsletter title=”Iratkozzon fel hírlevelünkre!”][/post_newsletter]
A felmérés felvételekor a KSH azt is megvizsgálta, hogy a termékinnovátor vállalkozások árbevételei hogyan oszlottak meg aszerint, hogy a termék mekkora újdonságnak számított a vállalkozás, illetve a piac életében. A kisvállalkozások árbevételének 25,2 százaléka származik az új vagy továbbfejlesztett termékek eladásából, ami mintegy másfélszerese az előző időszakban mért aránynak. A középvállalkozásoknál kicsit kevesebb, az árbevétel 19,8 százalékát adták az innovációból származó bevételek. A 250 vagy annál több főt foglalkoztató vállalatok esetében 30,2 százalékot tesz ki az új vagy továbbfejlesztett termékek eladásából származó árbevétel részesedése.
A KSH megkérdezte a nem innovatív vállalkozásoktól, hogy miért nem végeztek innovációt. A válaszadók 91 százalékban jelölték meg azt, hogy nem volt szükségük az innovációra, 8,9 százalékban pedig azt, hogy felmerült az innováció, de különböző akadályok miatt nem valósult meg. A fenti adatokból azonban jól látszik, hogy az innovációs tevékenység komoly részét adhatja a cég árbevételének. Az innováció típusától és újdonságától függően pedig akár hosszú távú stabil növekedést is generálhat a cég számára.
Természetesen – ahogy ezt az SZTA eredményes portfóliója is alátámasztja – nem szükséges forradalmi innovációs tevékenység ahhoz, hogy a tőkebevonást tervező vállalkozás találjon olyan tőkebefektetőt, amely igent mond a megkeresésére. Egy megfelelően összerakott üzleti terv, amelyet egy felkészült, tapasztalt és hozzáértő menedzsment valósít meg, kiegészítve az iparág ismereteivel és ebből adódóan a fejlesztési irányok követésével, jó esetben alakításával, szinte bármelyik piacon stabil növekedést hozhat.
Az azonban nem titok, hogy az innovációs tevékenység megléte minden befektetőnél elsőbbséget élvez egy versenytárshoz képest. Így az SZTA-nál – ha ragaszkodunk a szó szerinti szabályaihoz – nem feltétel az innováció, mégis, a portfóliócégek háromnegyede valós innovatív tevékenységet végez. A hagyományos iparágakban működő számos vállalkozást tömörítő portfólióban mutatkozó arány tehát többszöröse a hazai kkv-kénak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy további, kockázati tőkével támogatható, növekedni képes magyar cégek az innovációs tevékenység tényét tekintve ugyanebben az arányban oszlanak meg. Egy dolog viszont biztos: amelyik cég nem hajt végre innovációt, az már rövid távon is csak stagnálni fog. A stagnálás viszont – figyelembe véve a technológiai és piaci környezet radikális változását – ma a lemaradással egyenlő.