Elsőre átlagosnak tűnő ötletekből is születhetnek globális sikereket egymásra halmozó startupok, nincs szükség high-tech megoldásokra. Tíz évvel ezelőtt valószínűleg senki nem gondolta volna, hogy egy olyan alkalmazás, amely az üzenetek hosszának 140 karakterre való korlátozására épül, ma hatással bírhat egy világhatalom elnökválasztásának végeredményére. Nem meglepő, hogy a startupperek a potenciális sikersztorit a saját nevükhöz szeretnék kötni, így ötletüket saját gyermekükként védik, gyakran pont azoktól, akik a cél elérésében a legtöbb támogatást tudnák nyújtani.
Ahogy korábbi bejegyzésünkben is írtuk, bárki, aki egy új startup elindításán dolgozik, könnyedén futhat bele abba a hibába, hogy nem védi le ötletét, és a maga köré gyűjtött csapat tagjai vagy a potenciális partnerek közül valaki egyszerűen ellopja azt, majd érdemi változtatás nélkül valósítja meg. (A témát ebben a bejegyzésben jártuk körül, hasznos tanácsokért érdemes végigolvasni.)
Mielőtt azonban kétségbeesetten megfogadjuk, hogy soha senkinek nem mondjuk el az ötletünket vagy a koncepciót, két dolgot ne felejtsünk el: az ötletünk megvalósításához – amennyiben az valóban értéket teremt és a piacon eladható – rengeteg energia, sokszor pénz kell, továbbá el kell juttatni a vevőhöz. Nem valószínű, hogy mindenkinek megvan a képessége, szakmai felkészültsége és anyagi háttere ahhoz, hogy az ellopott ötletből piacot építsen. Nem lehetetlen, de kicsi a valószínűsége. Ha pedig ezek a feltételek nem szükségesek, akkor gondolkodjunk el azon, másnak miért nem jutott még eszébe, és kutassunk alaposan utána, hátha már volt próbálkozás a témában.
Azt is fontos tudni, hogy a befektető soha nem fog olyan koncepcióba fektetni, amely nem egyértelmű számára. Ha nem érti meg az üzletet, nem fektet be, és akkor hiába titkolóztunk, nem lesz forrás a megvalósításra. Annak a gondolkodásnak, hogy „add ide a pénzt, majd mi tudjuk, mit csinálunk”, sosem lesz eredménye.
Több olyan vállalkozóval találkoztunk az elmúlt években, aki magabiztos mosollyal közölte, hogy az ő ötlete olyan világmegváltó gondolat, hogy részleteiben még nekünk sem mondaná el. Higgyünk benne, egy év alatt megtérül, sokszor hatékonyabb a vezető technológiánál, és már csak a gyártást kell megoldani. Ennél a pontnál kell azt mondani befektetőként, hogy: „köszönöm, nem”. Olyan technológiát nem fogunk finanszírozni, amelyet nem ismerünk és nem értünk meg. Ha nem látjuk, mivel jobb a világszinten sztenderdnek tekintett megoldásnál, nem fogjuk finanszírozni. Ha nincs meg a kölcsönös bizalom, nem fogunk finanszírozni.
A fenti beszélgetés általában mégsem az első 5 percben, hanem kb. 45 perc után szokott véget érni. A fennmaradó 40 percben emberünk még elmondja, hogy a termékre 20 éve szabadalom van, a prototípus működését több egyetem és kutatóintézet validálta (később kiderül, hogy ez nem teljesen igaz), és bár az utolsó mérési eredmény 2002-ben volt, a technológián azóta nem kellett változtatni. Ezek a tények tovább erősítik a világmegváltó gondolat megvalósításának nehézségeit, de ekkor még mindig van hátra 15 perc a beszélgetésből. Az ötletgazda ez alatt azt fejtegeti a befektetőnek, hogy azonnal fel kell építeni a sorozatgyártásra alkalmas gyárat, és 60 emberrel minél előbb el kell indítani a termelést. Erről valószínűleg még soha senki nem győzött meg befektetőt.
A fentihez hasonló beszélgetések az SZTA-nál is évente négyszer-ötször lezajlanak, két-három évente ugyanazokkal az ötletgazdákkal. Sajnos a terméküket ez idő alatt sem fejlesztik tovább, nem készítenek piackutatást, és nem frissítik versenytárs-elemzésüket (ha egyáltalán volt korábban). Ennek ellenére az SZTA talán a magánbefektetőknél is többször hallja, hogy: „…ha itthon senki nem finanszírozza, kénytelen leszek külföldre vinni. Pedig Magyarországon akartam megvalósítani.” Azzal azonban tisztában kell lenni, hogy az SZTA-nak ugyanolyan gondossággal kell kezelni az EU pénzét, mintha a sajátja lenne, így sajnos ez az Alapnál sem nyitja ki a kaput. Minden projektet megvizsgálunk, de csak az üzletileg eredményes történeteket finanszírozzuk. Ebben is piaciak vagyunk.